Meglepetések napja
... és hogy pozitív, vagy negatív? Ez természetesen relatív.
Mivel Zsuzsával és Gáborral nem csak világot látni, de tanulni jöttünk ide, már az utazás kezdetekor határozottan eldöntöttük, a legtöbbet hozzuk ki ebből a mobilitásból. Bizony kellett is a rugalmasság, hiszen már az első napon jó kis leckéket kaptunk.
1. lecke: Ha eredetileg 18:20-kor van a találkozó landolás után, akkor elképzelhető, hogy 1 percet sem várnak rád tovább a reptéren és 1 órát kell várnod a következő transzferre.
2. lecke: Ha autót bérelsz és nincs hitelkártyád, -Reykjavíkban legalábbis- a maximális Platinum biztosítást kell megkötnöd az autóra. Ez minden költség felett még plusz 22.500- izlandi Koronába fog neked fájni.
Most akkor mondjam, hogy csalódottak voltunk? Ugyan már!
Soha nem repültem még ilyen hosszan, mégis soha nem szállt el ennyire gyorsan az idő! Igazából hely is volt bőven a gépen, ezért kényelmesen elterpeszkedhettünk a kollégámmal, ledobtuk a nehéz túrabakancsot és mintha kicsit Magyarországon ragadtunk volna, otthoni történetekkel szórakoztattuk egymást.
A transzferre való kényszerű várakozásban felpolcoltuk a lábainkat a kabin-(??!?!?!!?!?!?!?) bőröndjeinkre és kisimítottuk a repülőn képződőtt ráncainkat. Soha nem is voltak ilyenjeink azelőtt :-D
A plusz biztosítás nyilván fájt. Még most is belém mar, ha rágondolok, de legfeljebb nem veszek busz bérletet és gyalog járok majd suliba. (Mondjuk egyébként se vettem volna, de így megvan az illúzió, hogy csak átcsoportosítottam egy kisebb összeget. Igen, ez itt nem egy nagy összeg.)
Szállásunk az egyetemi városnegyedben
A társalgónk inkább könyvtári hangulatot idéz: akármilyen zsúfolt is estefelé, egy pisszenésnyi hang sincs. Már hogy is lenne.... mindenki a mobilját, vagy a laptopját bújja....
Még mielőtt megszólnád: én is itt írom szépen, csöndben a blogomat :-D
A konyhánk a másik kis menedékünk, ahol a magyarországi árakhoz képest HÁROMSZOROS áron vásárolt helyi finomságokat fogyasztjuk el. Bónuszként sűrűn csatlakoznak hozzánk diákok, túristák a világ különböző tájáról és kikerekedett szemmel csodállják Erasmus-os tanulmányi útjaink történéseit.
Jól látod, nem tévedés. 8 lépésre a konyhánktól ez az izlandi minimál stílusú beton fal az ágyacskám őrzője.
Erről nem is írnék most többet :-D