Péntekre már rutinosan közlekedünk a városban. A túristák tömkelegének ellenére sokkal csendesebb itt minden, mint mondjuk Közép-, vagy Dél-Európában: nyoma sincs a hangoskodásnak, harsány beszédnek.
Ebben a kellemes kultúrkörnyezeben enged minket szabadjára Noémi, bár nem teljesen céltalanul, hiszen ideje résztvenni az utolsó szabadulószobás csapatjátékban! Hurrá!!! Mármint, hogy játszunk... :-D
A 7 külső állomás egyik helyszíne ez az épület volt. Lehetne sokáig találgatni, hogy minek ad vajon otthont, de most neked megsúgom, mert erre nem biztos, hogy gondoltál:
Itt, kérlek, magát a Parlament becses épületét láthatod. Se cicoma, se hivalkodás. :-)
S mivel most jött az értesítés, hogy elfogyasztottam a tárhelyemet, lassan be is kell fejeznem északi kiruccanásunk naplózását.
Remélem, 1-2 képet még fel tudok tölteni az Aurora Múzeumról, ahová Zsuzsával az utolsó napon még bekukkantottunk! A sarki fények mitoszának meséi után kicsit csillagászatilag is kikupálódtunk, majd befeküdtünk a csillagos ég alá és erősen küzdöttünk, hogy relaxált állapotunkban ne aludjunk el. A mellettünk fekvő hölgynek nem sikerült :-D
Még száz meg száz képet megoszthatnék veletek, de sajnos ennyit engedett a technika. :-(
Örülök, hogy Izlandot, ezt a különleges úticélt választottam, ismét új szemszögből mutatta arcát a világunk! Ez az élmény az Erasmus+ nélkül számomra elérhetetlen lett volna!
Köszönöm
- Noéminek a virtuális és kiterjesztett valóság tanórai felhasználásának a megismertetését
- Csoporttársaimnak a jókedélyű együttműködést
- Gábornak a közös utazásokat, amikor olyan nagy gondoskodással vigyázott ránk
- Zsuzsának, a legjobb szobatársnak az őszinte beszélgetéseket
... és természetesen a családomnak, hogy ismét elengedtek világot látni :-)